Árpád emléknap a Hősök terén

a pozsonyi csata 1106-ik évfordulóján

A magyar történelem legszégyenteljesebben elhallgatott győzelme.

Nem tűnik túl értelmesnek a legnagyobb nyári kánikulában délután 3-kor kezdeni egy rendezvényt, ráadásul egy kő- és betontenger közepén. És mégis, voltak olyan elszánt emberek és nemcsak a fellépők, hanem a közönség soraiban is, akik eljöttek és végigcsinálták. Vegyük még hozzájuk az éppen erre kószáló turistákat, akik nyilván nem tudták miről van szó, de azért lelkesen fotózták.

Van még egy jó hír is, mindjárt az elejére. Idén végre a másságok már előző nap felvonultak, így megemlékezésünket nem zavarta semmi.

A műsort a nemrég alakult Egység zenekar kezdte, majd Szendrey Marót Ervin szólózott.

Megérkeztek a motorosok is, a lovasság e kései, de szellemében hű utódai. Szereplésük a rendezvényen nem akármilyen élmény volt. Az egykoron a társadalom lázadóinak számító rockerek öltözetét viselő, mára nagypapa korúvá cseperedő, vad kinézetet szimuláló, de valójában nagyon barátságos "vad motorosok" végig nagyon különleges színfoltot alkottak.

Jurta a Hősök terén! Erre se igen volt mostanában példa, ha volt valaha is egyáltalán. Árpád nagyfejedelem igazán meg lehetett velünk elégedve, de még mintha a lova is keményebben vetette volna le büszke fejét...

A Budai Tárogatós Barátok Egyesülete 4 tárogatóval emelte a megemlékezés színvonalát (Árpádnak is nagyon tetszettek, még ha a hangszerük egy kissé későbbi korból származott is).

Az ünnepi beszédet a létrehozásban oroszlánrészt vállaló Pomázi Nemzeti Konzervatív Kör szervezője, Herceg Ferenc tartotta. Külön üdvözölte a zalaiakat, mert egyedül csak Zalaegerszegen van az országban emlékműve a pozsonyi csatának. (Ez így igaz, de azért halkan megjegyeznénk, hogy hála Istennek már Gödöllőn is van, Rajkán jelenleg az evangélikus templom mellett álló kopjafa emlékeztet a csatára, de nemzeti emlékhely létesítését is tervezik és lehet ilyen máshol is, amiről még nem tudunk. De van egy természetes emléke is: a hédervári Árpád fa, amihez Árpád a lovát kötötte, amikor megpihent a csata előtt. Bizonyos értelemben emléknek tekinthetjük a nemrégen elkészült 3D animációs filmet is.)

Felszólalásában ezután a magyarországi történészek minősíthetetlen tevékenységét elemezte. Megemlítette, hogy három éve írt egy levelet Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, aki akkoriban sokat beszélt az oktatás megújulásának szükségességéről. Kérte, terjessze az Országgyűlés elé, hogy a pozsonyi csata emléknapja legyen nemzeti ünnep, az iskolában tanítsák, a Tudományos Akadémiáról pedig távolítsák el a nemzet érdekeivel azonosulni nem tudó tudósokat. Levelére még csak válasz sem érkezett, ami már önmagában is minősíti a címzett emberi tartását.

Ezt követően felelevenítette a pozsonyi csata emlékezete újrafelfedezésének történetét. Katona Sándor történész sváb krónikákat olvasgatva figyelt fel arra az érdekes momentumra, amikor a svábok cukkolják a bajorokat, hogy ekkor bizony jól kikaptatok a magyaroktól. Ennek hatására kezdte el kutatni a témát.

Ezután részletesen ismertette a csata lefolyását, majd meghívta a közönséget augusztus 20-ára egy szakrális túrára a Holdvilág árokba. Végezetül összegezte a következményeket: a nyugat soha nem bocsátotta meg nekünk ezt a győzelmet, a mai napig ennek a levét isszuk. Azóta is különböző területeken folyamatosan támadnak bennünket. Három nagy támadáscsoportot különített el: először szétdarabolták a nyelvünket (nyelvújítás), majd szétdarabolták a Pilist (máshová helyeztek át helyszíneket, idegen lakosságot telepítettek be), végül szétdarabolták az országunkat.

Előadása után hosszabb szünet következett, ami lehetővé teszi, hogy áttekintsük rendezvényünk történetét. A szívós munka lassan meghozza eredményét: az Árpád nap kezd hagyományossá, és tegyük hozzá egyre növekvő érdeklődéssel kísért hagyománnyá válni. Már túljutott a pusztán szónoklatban (bocsánat: ünnepi beszédben) kimerülő megemlékezésen, a zenei programokon túlmutatva már színpadi előadások is részét képezik.

Más dolog egy ilyen ünnep eredeti környezetében a pusztán (aminek, hála Istennek egyre gyakrabban lehetünk részesei), mint egy városi betonrengeteg közepén. Az előző nyilván hitelesebb is, de azért valljuk be, nem bujdoshatunk el minden alkalommal a pusztába, annál is inkább, mert az utolsó ezer évünket már nem ott töltöttük, tehát meg kell találni egy városi megemlékezés módját és lehetőségét is.

Ki kell nőni a gyerekbetegségeket. Példának okáért a műsornak folyamatosnak kellene lennie, az egyórás szünetek nagyon hosszúak, pláne amikor a közönségnek a forró betonon kell aszalódnia a tűző napon. Ha nincs elég műsor, egy későbbi kezdés is megfelelő lehet (a rendezvény délután 3-tól este 10-ig tartott!).

Az "Álmosfia Árpád" történelmi daljáték

A Nagyabonyi Színkör (Műkedvelő Színjátszó Társulat) 1849-ben alakult, a mai Színkör ennek hagyományait viszi tovább. Kis létszámú társaság, ezért egy-egy szereplőt több szerepben is láthatunk, sőt a Nagyabonyi Íjászokat és a Szkíta motorosokat is aktívan bevonták az előadásba (ők alkották a nézőközönség belső körét és időnként a darabba is beszálltak). A darabot a 2007-es évfordulóra készülve Király B. Izabella írta még 2005-ben, akkor ugyan nem sikerült bemutatni, azóta azonban ez a hatodik előadása. Miután az idő is és a hely is kevés, ezúttal csak egy részét, nagyjából a második felvonást adták elő, mintegy 55 percben. A mű tíz jelenetből áll, ezekből láthattunk részleteket:

• Vérszerződés (880. Kőröstetétlen)
• Hazatérés
• Otthoniak várakozása
• Árpád hazatérése
• Ópusztaszeri Nemzetgyűlés
• Összeesküvés
• Pozsonyi csata (907)
• Árpád halála
• Zsolt fejedelemmé választása
• Zsolt lakodalma

"Egyszer volt, hol nem volt, sok évezreddel ezelőtt, amikor a Kárpát-medencében még tenger állott, az volt megírva a csillagokban, hogy lesz egy nép, amely egykor e tenger fenekét nevezendi honának. A tenger eltűnt, a nagy víz elfolyt, a másik tenger, ami a nagy víz helyére jött, a magyar nép volt. Itt született, élt és dolgozott istenei pártfogása alatt, mérhetetlen gazdagságban és boldogságban, önnön törvényei szerint, maga magát kormányozva..."

Ezekkel a lírai mondatokkal kezdődik a darab. Aztán sorra megelevenednek a mindannyiunk által jól ismert jelenetek: Árpád köszöntése, Magyar Ilona és Árpádfia Zsolt eljegyzése, a Nagy Szala, az ópusztaszeri Nemzetgyűlés, a Vérszerződés, a németek tanácskozása, a hadüzenet, a pozsonyi csata. A csata után Árpád leköszön, hatalmát (Attila kardját) átadja Zsoltnak, akit annak rendje-módja szerint pajzsra emelnek, a négy világtáj felé suhint a karddal, majd a Holdvilágárok táltosainak áldásával megtartják egybekelését Magyar Ilonával (az eljegyzésük óta kissé megnőttek), végül örömünnep kezdődik.

"A darab megírásával és bemutatásával az volt az alapvető célom, hogy színpadon hangozzanak el Álmos fejedelem szavai, melyekkel indokolta a Vérszerződés szükségességét. Aztán, hogy elhangozzon a Vérszerződés minden pontja! Aztán kiáltsuk már ki ország-világ előtt a történelmi tényt: a magyarság a Kárpát-medencében őshonos, azaz, hogy a civilizáció kezdetei óta magyar népek lakják! Tudatosítsuk mindenkiben: a magyar nép közös törvények alá rendeződése, szerveződése, azaz politikai értelemben vett nemzetté válásának ténye az emberiség legújabb kori történetében példa nélkül való! A világtörténelemben egyedülállóan Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát. Árpád és magyarjai történelmileg igazságos célt szolgáltak. Áldott legyen az emlékük!" (Király B. Izabella)

A Szkíta Motorosok és a Nemzeti érzelmű Motorosok lelkesülésükben felajánlották, hogy az önként jelentkezőket elviszik a környékre motorozni.

Az előadásról még el kell mondani, hogy az amatőr színjátszás legjobb hagyományait folytatja (igaz, 1849 óta lehetett elegendő idejük belejönni...). A szereplők többnyire gyerekek, aktívan bevonják a közönséget (igaz, csak a hétpróbás részét), gyakran élnek a kórus adta lehetőségekkel (ami erősen közösségi szerepkör, szemben a hivatásos színészek egyéni alakításával) és a népzenei alapú betétekkel (amit el is énekelnek, illetve táncolnak). Az eredmény: fergeteges siker, a közönség láthatóan azonosul a szereplőkkel, együtt átélik a nem túl bonyolult, mindenki által ismert, de ritkán, vagy még sohasem látott jeleneteket. Talán nem véletlen, hogy a Színkört kezdik felfedezni, sorozatos meghívásokat kapnak.

Így vált a rendezvény politikai jellegű megemlékezésből kulturális népünnepéllyé.

"A pozsonyi csata" rock musical

A Farkasok nevű nemzeti rock együttes késett, mikrobuszukkal háromszor lerobbantak. Poór Miklós tavalyi beszédét magnóról lejátszották, majd Varga István közgazdász elemezte, hogy mit jelent a pozsonyi csata ma és van-e esélyünk a nyerésre? Végül megérkeztek a Farkasok és velük zárult az idei Árpád nap.

A balatonfüredi Farkasok nemzeti rock zenekart Tonchi (Huszár Antal) alapította 2009-ben. A zenekar eltökélten küzd a magyar nemzet felemelkedéséért a zene és a dalszövegek erejével. Igen, ezt hangsúlyoznunk kell: a nagyon dallamos és hangulatos zenéhez nagyon szép és tartalmas szövegek is tartoznak.

A pozsonyi csata évfordulóján egy nemzeti rockzenével kísért verses előadással tisztelegtek őseink dicső győzelme előtt. A művet a tervek szerint tovább fejlesztik és jövőre már igazi musicalként fogják előadni.

A darabban Anonymus, a krónikás vezetett végig verses formában történő elbeszélésével (Albert Ferenc költő verseivel), mely felvezette a következő szereplőt. A színpadon hallhattuk Árpád nagyfejedelmet, a feleségét és fiait (Üllő, Jutas és Tarhos), valamint az ellenség két hadvezérét, Dietmar/Ditmár érseket és Leopold/Lipót őrgrófot is megszólalni, akiket a Farkasok nemzeti rock zenekar dalai kísértek.

Amint azt a Nagyabonyi Színkörnél már megszokhattuk, egy-egy színészt itt is több szerepben láthattunk viszont. Ez azonban itt nem előre eltervezett volt, hanem a soros botrány következménye. A darabban kilenc színész szerepelt volna, közülük azonban hatan egy órával az előadás kezdete előtt visszamondták, mert az Árpádsávos zászlók úgymond "félelmet keltettek bennük". Az eset példátlan és minősíthetetlen, de van két nagyszerű vonatkozása is. Egyrészt fény derült az Árpádsávos zászlók különleges átvilágító képességére: már messziről ki tudják szűrni a nem odavaló elemeket. Másrészt ismételten kiderült, hogy milyen nagyszerű emberek élnek ebben az országban. Mert mindig és mindenhol akadnak emberek, akik áldozatvállalásukkal megmentik a helyzetet. Ők a hétköznapok igazi hősei, akiknek a hőstetteit észre sem vesszük. Mert a közönség mindebből semmit sem vett észre, hacsak azt nem, hogy a színészek mappából olvassák fel a szövegeiket (holott a sajátjukat nyilván fejből is tudták), illetve hogy Lipót és Ditmár milyen nagyon hasonlít egymásra, csak a hajviseletük más...

Nagyon remekbeszabott volt a csata hangulatának felidézésére a barantások fegyverhasználati és küzdősport bemutatója. Csupa jobbnál-jobb és szokatlan ötlet...

Néhány sor a szöveg hangulatának felidézésére:

     "Seregünk tenger, két kezünkben fegyver."
     "Királyuk győzelmükről a hírt hiába várja."
     "Az ország száz sebből vérzik, idegenek úgysem értik, magyar vagyok!"
     "Harcosok, magyar harcosok, Árpád vére ébredj végre, hej!"

     "Magyar vér, bennünk él
      Magyar vér, föld és kenyér
      Magyar vér, tűz és szél
      Magyar vér, a harcos még benned él!"

Összességében egy élményekben dús nappal lettünk gazdagabbak és csak köszönetünket fejezhetjük ki azoknak, akik ellenszélben, nagy áldozatok árán ugyan, de mégis létrehozták ezt a rendezvényt.

Arpad Tag am 7. Juli 2013 auf dem Heldenplatz in Budapest

In diesem Jahr erinnerten wir uns mit der Aufführung von zwei Musikstücke an die Schlacht von Preßburg: die historische Singspiel "Arpad, der Sohn von Almos" (vorgeführt von ein Amateurtheatergruppe) und das Rock-Musical "Schlacht von Preßburg" (vorgeführt von den "Wolves" nationalen Rock-Band).

Arpad Day at the 2013 July 7 in Heroes Square in Budapest

This year we remembered with the performance of two pieces of music at the Battle of Pressburg: the historical musical play "Arpad, son of Almos" (demonstrated by an amateur theatre group) and the rock musical "Battle of Pressburg" (performed by the "Wolves" national rock band).